Női ruházat

Női ruhák az ókori világban
A forró éghajlat miatt nem meglepő, hogy az egyiptomiak csak könnyű ruhát viseltek. A nők vállpántos ruhákat viseltek. A ruhák vászonból vagy pamutból készültek. Később az egyiptomi történelem során a ruhák kidolgozottabbá és színesebbé váltak. Az egyiptomiak ékszereket viseltek. Akik megengedhették maguknak, aranyból, ezüstből és drágakövekből készült ékszereket viseltek. A szegények rézből vagy bronzból készült ékszereket viseltek. Férfiak és nők egyaránt sminkeltek.
Eredetileg a görög nők peplost viseltek. Egy téglalap volt, amit összehajtottak és összetűztek. Derékban meg volt kötve. Később a görög nők hosszú tunikát kezdtek viselni, amelyet chitonnak neveztek. A nők is hordtak himationnek nevezett köpenyt.
A nők ékszereket, például nyakláncokat, karkötőket és bokaláncokat viseltek. A gazdag nők napernyőt vittek magukkal, hogy megvédjék őket a naptól. A görög nők nem vágták le a hajukat, hacsak nem gyászoltak. Sokféle stílusban hordták.
A római nők hosszú, stola-nak nevezett ruhákat viseltek, amelyeket különböző színekre festettek. Gyakran hordtak egy pallának nevezett hosszú kendőt. A közönséges rómaiak gyapjú vagy len ruhát viseltek, de a gazdagok megengedhették maguknak a pamutot és a selymet. A római ruhákat gombostűkkel és brossokkal tartották. Férfiak és nők egyaránt hordtak parókát és műfogakat.

Női ruházat a középkorban
A szász nők hosszú vászonruhát viseltek, rajta hosszú tunikával. Palástot is viseltek. Férfiak és nők egyaránt használtak csontból vagy agancsból készült fésűt. A viking nők otthon fonták és szőtték a ruhákat, és készítettek a család ruháit. A nők vászonból vagy gyapjúból készült ruhaszerű ruhadarabot viseltek. Fölötte egy oldalt nyitott ruhát viseltek, amelyet vállpántokkal tartottak. Hideg időben köpenyt vagy kendőt viseltek. A ruházatot fibulák tartották a helyükön. A viking nők haját gyakran befonták vagy fejkendő alá tartották.
A 12. és 13. században a ruhák még meglehetősen alapvetőek voltak. A nők hálóingszerű vászonruhát viseltek. Nem hordtak azonban nadrágot. Hosszú tunikát viseltek (bokáig), és rajta egy másik ruhadarabot, egy köntöst. A nők a ruhájukat övvel tartották a derekukon.
A középkorban mindkét nem gyapjúból készült ruhát viselt, de ezek minősége eltérő volt. A gyapjú lehet finom és drága vagy durva és olcsó. A század közepétől-14törvények határozták meg, hogy a különböző osztályok milyen anyagokat viselhetnek, hogy megakadályozzák a középosztályokat abban, hogy „önmaguk felett” öltözködjenek. (Szegények amúgy sem engedhették meg maguknak, hogy drága ruhákat hordjanak!). A legtöbb ember azonban figyelmen kívül hagyta a törvényt, és azt hordta, amit akart.
A 14. és 15. század végén a ruhák sokkal kidolgozottabbakká váltak. Megkezdődött a modern értelemben vett divat. A gazdagok stílusa gyorsan megváltozott. Abban az időben a nők kidolgozott kalapot viseltek.

Női ruhák a 16. században
A gazdag Tudorok számára a divat fontos volt, és ruháik nagyon kidolgozottak voltak. A szegények ruhájának keménynek és praktikusnak kellett lennie. Minden osztály gyapjút viselt. A minőség azonban változó volt. A gazdagok jó minőségű gyapjút viseltek. A szegények durva gyapjút viseltek. A pamutot és a selymet azonban csak a gazdagok engedhették meg maguknak. A gazdag Tudorok ruháikat selyemmel, arany- vagy ezüstszállal is hímzték. A gazdag Tudor nők selyemharisnyát viseltek.
A nők egyfajta alsószoknyát viseltek, amelyet vászonból vagy gyapjúból készült smokettnek, műszaknak vagy ruhadarabnak neveztek, és gyapjúruhát viseltek. Egy női ruha két részből, egy míderből és egy szoknyából készült. Az ujjak fűzősek voltak, és le lehetett venni. A dolgozó nők vászonkötényt viseltek.
A későbbi 16. században a nők bálnacsontból készült fűzőt viseltek. A nők gyakran viseltek fűzőt 400 éven át egészen a 20. századig, amikor is melltartókra és övekre cserélték.
A 16. század végén sok nő viselt bálnacsontból vagy fából készült keretet a ruhája alatt, amelyet farthingale-nek neveztek. Ha nem engedhették meg maguknak, a farthinga nők egy párnázott tekercset viseltek a derekuk körül, amelyet bum rollnak neveztek. A 16. században a nők nem hordtak nadrágot.
A 16. században mindenki kalapot hordott. A szegény nők gyakran viseltek vászonsapkát, amelyet coifnak neveznek. A 16. században a gombok általában díszítésre szolgáltak. A ruhákat fűzőkkel vagy gombostűkkel tartották össze. A Tudor-időkben a prémek közé tartoztak a macskák, a nyulak, a hódok, a medvék, a borzok és a macskák.
A Tudorok többnyire növényi festékeket használtak, mint például a maddert a vörösre, a woadot a kékre vagy a diót a barnára. A festék „fixálásához” azonban egy marószernek nevezett vegyszert kell használnia. A maróanyag megváltoztatta a festék színét, pl. a hegesztési varrat nevű növényt timsóval használták a sárgához, de ha vassal vagy ónnal használták, akkor zöld árnyalatokat hozott létre. A legdrágább színezékek az élénkvörös, a lila és az indigó színezékek voltak. A szegény emberek gyakran hordtak barnát, sárgát vagy kéket. Egyébként a 16. században a skarlát nem szín volt, hanem a finom, drága gyapjú neve.
A nők, akik megengedhették maguknak, édes illatú fűszeres tartályt akasztottak az övükre. Ezt pomandernek hívták, és elrejtette az utcák borzalmas szagát! Az azonban mítosz, hogy a Tudor időkben az emberek személyesen koszosak voltak. A legtöbben igyekeztek tisztán tartani magukat. Néhány nő parókát viselt. Erzsébet és Mária skót királynő is viselte őket. Amikor Maryt lefejezték, leszakadt a parókája.

Női ruházat Amerikában
Az aztékok különböző osztályai különböző ruhákat viseltek. A felsőbb osztályú aztékok pamutruhát viseltek. A hétköznapi emberek mágikus növényi rostból készült ruhát viseltek. (A törvény szerint csak a felsőbb osztályú aztékok viselhettek pamutot. Ha a közemberek pamutruhát viseltek, halálra is ítélhetik). Az azték nők körbefutó szoknyát és rövid ujjú tunikát viseltek. A házas nők a fejük tetejére csavarták a hajukat.
Az azték nők saját otthonukban szőttek ruhákat. Az aztékok szerették a fényes festékeket. A cochineal bogárból vörös festéket készítettek. Körülbelül 70,{1}} bogárra volt szükség egy fél kiló festék elkészítéséhez.
Az inka nők gyapjúból vagy (melegebb területeken) pamutból készítettek ruhákat. A hétköznapi emberek durva alpaka gyapjút, a nemesek pedig finom vicuna gyapjút viseltek. Az inka nők hosszú ruhát viseltek, tetején köpennyel, amelyet fibulával rögzítettek.

Női ruhák a 17. században
A 17. században a nők vászonhálószerű ruhát viseltek, amelyet műszaknak neveztek. Fölötte hosszú ruhákat viseltek. A ruha két részből állt, a míder és a szoknya. Néha a nők két szoknyát viseltek. A felső szoknya fel volt húzva, hogy egy alsószoknya látszódjon. A század közepétől divat volt, hogy a nők fekete foltokat viseljenek az arcukon, például csillagokat vagy félholdakat.

Női ruházat a 18. században
A 18. században a női ruházat alapvetően ugyanaz volt, mint korábban. A 18. században a férfiak és a nők is parókát viseltek. A nők még mindig fűzőt és karikás alsószoknyát viseltek a ruháik alatt. A divatos nők összecsukható legyezőket hordtak. A divat nagyon fontos volt a gazdagok, de a szegények ruházata szinte egyáltalán nem változott.

Női ruhák a XIX
A 19. század elején a nők világos ruhát viseltek. Az 1830-as években puffasztott ujjaik voltak. Az 1850-es években bálnacsontból vagy acélhuzalból készült keretet hordtak, amelyet krinolinnak neveztek a szoknyájuk alatt. Az 1860-as évek végén a viktoriánus nők egyfajta félkrinolint kezdtek viselni. A szoknya eleje lapos volt, de hátul kifelé domborodott. Ezt nyüzsgésnek nevezték, és az 1890-es években eltűnt.
A 19. században a nők még hordtak fűzőt. Azonban mítosz, hogy a fűző nagyon kényelmetlen volt.
Körülbelül 1800 nő kezdett fehérneműt hordani. Fiókoknak hívták őket. Eredetileg a nők egy pár fiókot viseltek, azaz két ruhadarab volt, mindkét lábra egyet, a tetején össze volt kötve. Nagy-Britanniában a 19. század végén a női fiókokat knickerbocker-nek hívták, majd csak nadrágnak.
A 19. században számos találmány született a ruházattal kapcsolatban. Thomas Hancock 1820-ban találta fel a gumit. A biztosítótűt 1849-ben Walter Hunt találta fel. Az elektromos vasalót Henry Seely találta fel 1882-ben, de csak az 1930-as években vált általánossá. A cipzárt Whitcomb Judson találta fel 1893-ban. A továbbfejlesztett változatot 1913-ban szabadalmaztatta Gideon Sundback. 1863-ban Butterick elkészítette az első papírruha mintát.

20. századi női ruhák
1900-ban a nők hosszú ruhát viseltek. Nem volt elfogadható, hogy a nők mutassák a lábukat. 1910-től a nők kapálós szoknyát viseltek. Annyira keskeny nők voltak, hogy csak „kapálózni” tudtak, miközben viselték őket. Az első világháború alatt azonban a női ruhák praktikusabbakká váltak.
Eközben 1913-ban Mary Phelps Jacob feltalálta a modern melltartót. Két zsebkendőt használt, amelyeket szalagok kapcsoltak össze. 1915-ben adtak el először rúzst tubusban.
A 19. században a nők térd alatt végződő nadrágot viseltek. Az 1920-as években azonban a nadrág rövidebb lett. Térd felett végződtek. A század közepén-20 a fiatalabb nők alsónadrágot viseltek.
1925-ben forradalom történt a női ruházat területén. Ekkor kezdtek el térdig érő szoknyát hordani a nők. Az 1920-as évek közepén és végén divat volt, hogy a nők fiúsan nézzenek ki. Az 1930-as években azonban a női ruha konzervatívabbá vált.
A második világháború idején anyagtakarékosságra volt szükség, hogy a szoknyák rövidebbek legyenek. A ruhákat 1949-ig arányosították. Közben 1946-ban feltalálták a bikinit. 1947-ben Christian Dior bemutatta a New Look modellt, amely hosszú szoknyákkal és keskeny derékkal „homokóra” alakot kölcsönöz. Az 1950-es években a női ruhák teltek és nőiesek voltak. 1965-ben azonban Mary Quant feltalálta a miniszoknyát, és a ruhák még kötetlenebbekké váltak.
A 20. század második felében mindkét nem divatja annyira változatossá vált, és olyan gyorsan változott, hogy túl sokáig tartana mindet felsorolni. Az egyik legnagyobb változás a műszálak elérhetősége volt. A nejlont először 1935-ben Wallace Carothers készítette, a poliésztert pedig 1941-ben John Whinfield és James Dickson találta fel. Az 1950-es években vált általánossá. A vinilt (a bőr helyettesítője) 1924-ben találták fel.

Szellős kényelem:Ó, semmi sem olyan, mint egy könnyű és légies nyári ruha, amely gyengéden simogatja bőrét egy meleg napon. Ez a tökéletes kényelem, hűvösen és magabiztosan tart minket, miközben a nap alatt feszítjük cuccainkat.
Könnyű stílus:Képzeld el ezt: Kigurulsz az ágyból, belebújsz egy lenyűgöző nyári ruhába, és íme – azonnali stílus minimális erőfeszítéssel! Ezek a ruhák egy elképesztő képességgel bírnak, hogy összerakottnak és divatosnak tűnjünk minden felhajtás nélkül.
Kacér és nőies:Öleld át belső istennődet, mert a nyári ruhák olyan kacér és nőies bájt árasztanak, ami egyszerűen ellenállhatatlan. Legyen szó lendületes maxiról vagy cuki napruharól, kihozzák női varázsunk legjavát.
Sokoldalúság:Ó drágám, a nyári ruhák sokoldalúsága páratlan! Öltöztesd fel őket sarkú cipőkkel és kiegészítőkkel egy díszes mulatsághoz, vagy válassz alkalmi-sikkes szandállal és hajlékony sapkával egy tengerparti napra. Könnyedén alkalmazkodnak minden alkalomhoz!
Vidám nyomatok és színek:A nyári ruhák olyanok, mint az öröm vászna, élénk színekkel és játékos mintákkal fröccsenve. Az évszak élénkségét tükrözik, mosolyt csalnak az arcunkra, felpezsdítve a körülöttünk lévő világot.
Test pozitivitás:Alakunktól és méretünktől függetlenül a nyári ruhák a testünket ünneplik, és csodálatosan érezzük magunkat a bőrünkben. Hangsúlyozzák eszközeinket és hízelgetnek figuráinkon, minden lépéssel növelve önbizalmunkat.
Ultimate Vacation gardrób:Akár egy trópusi paradicsomba utazik, akár csak álmodozik róla, a nyári ruhák kötelező darabjai a nyaralás ruhatárának. Kevés helyet foglalnak el a bőröndben, és tökéletesek új úti célok stílusos felfedezéséhez.
Egyszerűség a wow faktorral:A nyári ruhák önmagukban is divatot jelentenek. Bebizonyítják, hogy az egyszerűség még mindig lenyűgöző lehet, és a kevesebb gyakran több. A megfelelő ruha megkönnyebbülést jelenthet, amikor a barátok rád néznek, és élvezik az évszaknak megfelelő színekbe öltözködést, hogy feldobja a lelkedet vagy azokat, akik rád néznek.
A természet befogadása:Amikor belebújsz egy nyári ruhába, átöleled a természet és az évszak esszenciáját. Könnyedén beleolvadnak a virágzó virágokba és az imbolygó pálmafák közé, hogy egynek érezzük magunkat a Földanyával.
Emlékek és nosztalgia:Végül, de nem utolsósorban a nyári ruhák iránti szeretet az általuk felidézett emlékekből és nosztalgiából fakad. Minden ruha napsütéses kalandok, kacagásokkal teli piknikek és gondtalan pillanatok történeteit hordozza magában, összekötve minket a legszebb időkkel.